J | Poetry

József Attila

A Dunánál

A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.

A hetedik

E világon ha ütsz tanyát,
hétszer szûljön meg az anyád!

Aki szegény, az a legszegényebb

Ha az Isten íródiák volna
S éjjel nappal mozogna a tolla,
Úgy se győzné, ő se, följegyezni,
Mennyit kell a szegénynek szenvedni.

Altató

Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét-
aludj el szépen, kis Balázs.

Amit szivedbe rejtesz

Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.

Eszmélet

Földtôl eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegôben semmi pára,
a csilló könnyûség lebeg!

Hull a levél

Hull a levél a fáról,
Elmegyek én e tájról,
Elmegyek én messzire,
El a világ végire.

Istenem

Dolgaim elől rejtegetlek,
Istenem, én nagyon szeretlek.

Karóval jöttél

Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat ígértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,

mint fák tövén a bolondgomba
(így van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.

Kései sirató

Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.

Kész a leltár

Magamban bíztam eleitől fogva -
ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek.

Ködből, csöndből

Nem várom már az életet.

Mikor az uccán átment a kedves

Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.

Mondd, mit érlel...

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
akinek nem jut kapanyél;
kinek bajszán nem billeg morzsa,
ki setét gondok közt henyél;
ültetne krumplit harmadába
s nincs szabad föld egy kapa se,
s csomókban hull a hajaszála
s nem veszi észre maga se?

Nem emel föl

Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba.

Ringató

Holott náddal ringat,
holott csobogással,
kékellő derűvel,
tavi csókolással.

Születésnapomra

Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Talán eltűnök hirtelen...

Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.

Tedd a kezed

Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.

Tél

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.

Tiszta szívvel

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

---

J | Poetry