Most recent edit on 2006-02-26 22:05:01 by PiriBogyo
Additions:
H | Prose
Az erőd
Sötétkék Porche 907-es közeledik a Metarkosz-hegyre vezető hídhoz.
H | Prose
Deletions:
H | Poetry
Elfogyhatatlan
Elfogyhatatlan
bennem az alázat,
minden semmiségnek
építek agyagból házat.
Elmenőkhöz
Bukott fiatal árnyék, esendő szándék,
hozd el a szőlők alacsony zsámolyát,
borfényes temetők mellett, napfényes felhőcske ellett,
hajamba fújtak a játékkatonák.
Foglyok
Mennek eltörve, kéken,
a hideg görcsös réten.
Halmazelmélet
Egy istenben hogyan fér el három?
Ima
Bocsásd meg, Uram, hogy kertedbe merészkedtem,
kecses szó-barmaid között tehenészkedtem,
hogy lányaid apró mellét néha megmarkoltam,
hogy nem mindig a te érdekedben éltem, szónokoltam…
Külön vannak…
Látod, hogyan forgolódnak a kések?
Látod, ott fenn…
Látod, ott fenn
milyen puha a rét,
csillag öleli a gyermekét…
Menetelés
Elhajolt előlünk az ég,
sovány göröngyök városa,
üres szekrények nyikorognak a holdon,
csecsemő-fehér volt a foglyok lábnyoma…
Minden halál ráfogás
Minden halál ráfogás,
nyújtotthangú, vékony ezüsttrombita,
lányok ágyéka a kereszt,
aki trombitaszót hall a réten,
annak meg kell halnia…
Mosolygó gyíkok
A Nap, égő semmi,
s a felhők vízből állnak össze,
nehézkedő szolga járja a rétet,
hogy a csillagokat összekötözze.
Ne félj, nem bántalak
Megtámadott a fűre terített hajók
és az üzleti szomorúság csendje,
lovak áznak a világító réteken,
holdas, kemény ruhád rádőlt a koncentrikus, nőstényi rendre.
Szerelem
Ebbe a szerelembe
beköltözött a hét legszebb szoba,
aki térképpel kezében maszturbál,
azzal a bútorok nem állnak szóba soha.
Szerelem
Felgyújtalak,
a lángodnál nézlek,
mögéd sorakoznak
a lépegető férjek.
Te légy az egyetlen
Elhagyott tárgyként jöttem vissza,
tisztásokért, meztelen harisnyákért,
tárgyalhatatlan egyszerűségért,
s elhagytam végül mind a tárgyakat!
H | Poetry
Edited on 2006-02-26 20:43:34 by PiriBogyo
Additions:
H | Poetry
Elfogyhatatlan
Elfogyhatatlan
bennem az alázat,
minden semmiségnek
építek agyagból házat.
Elmenőkhöz
Bukott fiatal árnyék, esendő szándék,
hozd el a szőlők alacsony zsámolyát,
borfényes temetők mellett, napfényes felhőcske ellett,
hajamba fújtak a játékkatonák.
Foglyok
Mennek eltörve, kéken,
a hideg görcsös réten.
Halmazelmélet
Egy istenben hogyan fér el három?
Ima
Bocsásd meg, Uram, hogy kertedbe merészkedtem,
kecses szó-barmaid között tehenészkedtem,
hogy lányaid apró mellét néha megmarkoltam,
hogy nem mindig a te érdekedben éltem, szónokoltam…
Külön vannak…
Látod, hogyan forgolódnak a kések?
Látod, ott fenn…
Látod, ott fenn
milyen puha a rét,
csillag öleli a gyermekét…
Menetelés
Elhajolt előlünk az ég,
sovány göröngyök városa,
üres szekrények nyikorognak a holdon,
csecsemő-fehér volt a foglyok lábnyoma…
Minden halál ráfogás
Minden halál ráfogás,
nyújtotthangú, vékony ezüsttrombita,
lányok ágyéka a kereszt,
aki trombitaszót hall a réten,
annak meg kell halnia…
Mosolygó gyíkok
A Nap, égő semmi,
s a felhők vízből állnak össze,
nehézkedő szolga járja a rétet,
hogy a csillagokat összekötözze.
Ne félj, nem bántalak
Megtámadott a fűre terített hajók
és az üzleti szomorúság csendje,
lovak áznak a világító réteken,
holdas, kemény ruhád rádőlt a koncentrikus, nőstényi rendre.
Szerelem
Ebbe a szerelembe
beköltözött a hét legszebb szoba,
aki térképpel kezében maszturbál,
azzal a bútorok nem állnak szóba soha.
Szerelem
Felgyújtalak,
a lángodnál nézlek,
mögéd sorakoznak
a lépegető férjek.
Te légy az egyetlen
Elhagyott tárgyként jöttem vissza,
tisztásokért, meztelen harisnyákért,
tárgyalhatatlan egyszerűségért,
s elhagytam végül mind a tárgyakat!
H | Poetry
Deletions:
H | Prose
Az erőd
Sötétkék Porsche 907-es közeledik a Metarkosz-hegyre vezető hídhoz.
H | Prose
Edited on 2006-02-26 20:41:12 by PiriBogyo
Additions:
Az erőd
Sötétkék Porsche 907-es közeledik a Metarkosz-hegyre vezető hídhoz.
Deletions:
Elfogyhatatlan
Elfogyhatatlan
bennem az alázat,
minden semmiségnek
építek agyagból házat.
Elmenőkhöz
Bukott fiatal árnyék, esendő szándék,
hozd el a szőlők alacsony zsámolyát,
borfényes temetők mellett, napfényes felhőcske ellett,
hajamba fújtak a játékkatonák.
Foglyok
Mennek eltörve, kéken,
a hideg görcsös réten.
Halmazelmélet
Egy istenben hogyan fér el három?
Ima
Bocsásd meg, Uram, hogy kertedbe merészkedtem,
kecses szó-barmaid között tehenészkedtem,
hogy lányaid apró mellét néha megmarkoltam,
hogy nem mindig a te érdekedben éltem, szónokoltam…
Külön vannak…
Látod, hogyan forgolódnak a kések?
Látod, ott fenn…
Látod, ott fenn
milyen puha a rét,
csillag öleli a gyermekét…
Menetelés
Elhajolt előlünk az ég,
sovány göröngyök városa,
üres szekrények nyikorognak a holdon,
csecsemő-fehér volt a foglyok lábnyoma…
Minden halál ráfogás
Minden halál ráfogás,
nyújtotthangú, vékony ezüsttrombita,
lányok ágyéka a kereszt,
aki trombitaszót hall a réten,
annak meg kell halnia…
Mosolygó gyíkok
A Nap, égő semmi,
s a felhők vízből állnak össze,
nehézkedő szolga járja a rétet,
hogy a csillagokat összekötözze.
Ne félj, nem bántalak
Megtámadott a fűre terített hajók
és az üzleti szomorúság csendje,
lovak áznak a világító réteken,
holdas, kemény ruhád rádőlt a koncentrikus, nőstényi rendre.
Szerelem
Ebbe a szerelembe
beköltözött a hét legszebb szoba,
aki térképpel kezében maszturbál,
azzal a bútorok nem állnak szóba soha.
Szerelem
Felgyújtalak,
a lángodnál nézlek,
mögéd sorakoznak
a lépegető férjek.
Te légy az egyetlen
Elhagyott tárgyként jöttem vissza,
tisztásokért, meztelen harisnyákért,
tárgyalhatatlan egyszerűségért,
s elhagytam végül mind a tárgyakat!
Oldest known version of this page was edited on 2006-02-26 20:37:15 by PiriBogyo []
Page view:
H |
Prose
Hernádi Gyula
Elfogyhatatlan
Elfogyhatatlan
bennem az alázat,
minden semmiségnek
építek agyagból házat.
Elmenőkhöz
Bukott fiatal árnyék, esendő szándék,
hozd el a szőlők alacsony zsámolyát,
borfényes temetők mellett, napfényes felhőcske ellett,
hajamba fújtak a játékkatonák.
Foglyok
Mennek eltörve, kéken,
a hideg görcsös réten.
Halmazelmélet
Egy istenben hogyan fér el három?
Ima
Bocsásd meg, Uram, hogy kertedbe merészkedtem,
kecses szó-barmaid között tehenészkedtem,
hogy lányaid apró mellét néha megmarkoltam,
hogy nem mindig a te érdekedben éltem, szónokoltam…
Külön vannak…
Látod, hogyan forgolódnak a kések?
Látod, ott fenn…
Látod, ott fenn
milyen puha a rét,
csillag öleli a gyermekét…
Menetelés
Elhajolt előlünk az ég,
sovány göröngyök városa,
üres szekrények nyikorognak a holdon,
csecsemő-fehér volt a foglyok lábnyoma…
Minden halál ráfogás
Minden halál ráfogás,
nyújtotthangú, vékony ezüsttrombita,
lányok ágyéka a kereszt,
aki trombitaszót hall a réten,
annak meg kell halnia…
Mosolygó gyíkok
A Nap, égő semmi,
s a felhők vízből állnak össze,
nehézkedő szolga járja a rétet,
hogy a csillagokat összekötözze.
Ne félj, nem bántalak
Megtámadott a fűre terített hajók
és az üzleti szomorúság csendje,
lovak áznak a világító réteken,
holdas, kemény ruhád rádőlt a koncentrikus, nőstényi rendre.
Szerelem
Ebbe a szerelembe
beköltözött a hét legszebb szoba,
aki térképpel kezében maszturbál,
azzal a bútorok nem állnak szóba soha.
Szerelem
Felgyújtalak,
a lángodnál nézlek,
mögéd sorakoznak
a lépegető férjek.
Te légy az egyetlen
Elhagyott tárgyként jöttem vissza,
tisztásokért, meztelen harisnyákért,
tárgyalhatatlan egyszerűségért,
s elhagytam végül mind a tárgyakat!
H |
Prose